Sziasztok! Elnézést, hogy a megszokottnál később jelentkezem, de ma igencsak forgalmas egy napom volt, ami holnap csak folytatódik, hiába ki kell használni az utolsó szabad hétvégét a második félév kezdete előtt.

Megnéztem az új részt és egész egyszerűen lehengerelt, annyira imádtam! Úgy örültem, hogy ismét Diggle-s központú részt kaptunk, némi Felicity-központtal fűszerezve. Jaj, tökéletes volt, hát még a minőségi Olicity jelenetek, ha még nem is mennyiséget kaptunk. És akkor nézzük is! Spoileres!

Először, érdekes volt ez a "SHADOWSPIRE" - "A.R.G.U.S" - "H.I.V.E. hármas spirálja. Úgy érzem lesznek itt még érdekes dolgok ezekkel kapcsolatban és mind összefügg majd Damien-nel is, ahogyan hallhattuk. Ugyebár sok mindent a visszaemlékezésekből tudtunk meg ezekről a szervezetekről, ahogy azt már korábban nekünk Dave is elárulta. Igazán kedveltem John és Andy testvéri szálát ebben a részben, ahogy megmutatták a régi Andy-t és azt, hogy most mivé vált. Bár akármennyire is az amit művelt a családjáért, valami csodálatos volt, még mindig nem tudok 100%-ig megbízni ebben az emberben, érzem, hogy itt még valami történni fog miatta és az nem jó lesz. Ugyanakkor nagyon szeretem Andy-t, valamiért muszáj őt kedvelnem, talán azért mert az egyik imádott karakterem bátyja. Lehetséges. Hiszen a Diggle tesókban akkor is merem hinni, hogy a jó képes felülkerekedni a rosszon, még ha egyik oldalról ez nem is úgy fest, most megmutatta ami lehetségessé válhat a jövőben. Oké ezt most elég furcsán fogalmaztam meg, de remélem értitek és már késő van és fáradt vagyok, bocsi.

Aztán, hát ami végig Diggle körül forgott, csak még jobban megerősíti bennem azt a szeretetet, amit ez iránt a manus iránt érzek. Egyszerűen hihetetlen mire képes a családjáért, a barátaiért és a város védelméért. Fantasztikus volt, hogy a legjobb pillanatban érezte azt, mikor bízhat a testvérében, ahogy Lyla-t próbálta mindenáron védelmezni és az A.R.G.U.S-os jelenetek, valami fantasztikusak voltak. Imádtam a Digglicity-s pillanatokat is a vége felé. A végét pedig még amikor először belekukkantottam a soriba, megkönnyeztem, ahogy Andy megismeri Digg életének másik legfontosabb nőjét, a kislányát. Istenem, azok a családi pillanatok komolyan felbecsülhetetlen értékkel bírtak. Remélem a fináléig nyomon követhetjük majd a Diggle család csodálatos pillanatait is. Jó volt látni egy kis hétköznapi Mrs. Michaels és Mr. Diggle pillanatot. Apropó itt még megemlíteném, hogy furi volt Amanda halála, de tényleg ezek után már megérdemelte, hogy megbűnhődjön a vétkeiért ő is, még ha az általa ítélt legjobb célokat is próbálta szolgálni. Remélem Lyla lesz az új vezető. És amit Felicity segített itt a csapatnak, az tényleg lenyűgöző volt.

Aztán térjünk át a többiekre. Quentin nem is szerepelt a részben, - valószínűleg Donnával járják épp a kaszinókat, vagy hasonló -  Thea és Laurel szereplése pedig nekem most amolyan mellékszerepnek tűnt, mindössze a csapatot segítették a harcban, azonban mint mindig most is ügyesen tették. De ez most nem rájuk összpontosult teljesen. Az azért tetszett, hogy Laurel-nek, kerületi ügyészként azért még civilben is van némi előnye a csapat részére, ahogy Felicity-nek is az igazgatóságból befolyt pénzt tekintve, ami jó a küldetések finanszírozásához.

Akciójelenetek számomra most is taroltak, kifogásolhatatlanok, perfektek voltak! A visszaemlékezéseknél is nagyon! Végre egyszer láthattuk azt milyen volt Diggle ifjúkorában az igazi hadsereg-meló. Nem egyszerű ez tuti, de hát az tudhatja, aki katona volt, vagy hivatásos katona, mint régen az én unokatesóm, aki szintén utazott kifelé, aggódtam is érte rendesen, mindegy. Tehát igen, nagyon jók voltak ezek is, különösen mikor a végén még Ryder (jól emlékszem?) is felbukkant, érdekes szált vetett fel ismét. És végre egyszer megint más múltjába is betekintést nyerhettünk, nem csak Oliver-ébe, bár tudom első sorban róla kéne szóljanak.

És ha már a múltnál tartunk! Másik fő szálunk a részben, Felicity és a múltjával való gyötrődése. Bejött az a teóriám, miszerint Goth Felicity nem igazán túl jó tanácsokkal fogja ellátni Felicity-t. Egy pillanatra meg is ijedtem, hogy így a rossz útra tereli a lányt és csak még jobban depresszióba esik, de szerencsére épp az ellenkezője történt és most világosodott meg igazán Felicity, hogy eddig sokszor a múltja árnyékát kellett játszania, azonban már örökre szakított vele szerencsére. Mindenesetre hihetetlen volt a csaj, imádtam a hallucinációt, nagyon kemény volt. Szuperet és nagyot alakított a két színésznő! (ha jól tudom Emily és a hasonmása játszották el a jelenetet) Ott majdnem lefordultam a székről a nevetéstől, ahogy Oliver a régi Feilcity felé fordul és ahogy rámosolygott, azzal a kis huncut vigyorral Goth Felicity, jóég! xD

Aztán a végére az Olicity, miután leírtam, hogy sajnáltam azért Chang halálát, normális fickónak tűnt. Na szóval, végre megkapta kedvencünk a kódnevét Oliver-től, "Overwatch", nekem nagyon tetszik, remélem nektek is és ugyebár a Batman-es dologra is volt utalás, így valószínűleg meg fog gyógyulni Felicity, hiszen később Oliver is céloz rá, hogy nem nyugszik addig, ameddig nem hozza helyre Felicity baját. Aztán itt nagyon tetszett ahogy pont Laurel adott tanácsot Oliver-nek és ő is próbálta rávezetni arra a férfit, hogy nem az ő hibája volt ami Felicity-vel történt. Egyértelműen kijelenthető az is, hogy Laurel is az Olicity hajót választotta. Laurel is egyből kiszúrta, hogy valami bántja Oliver-t és Oliver kiöntötte neki azzal kapcsolatban a szívét, amiről Barry-vel társalogtak, lehet kezd rájönni, hogy valójában annak idején rosszul döntött és lehet csak azért nem mondta el most Felicity-nek a dolgot, amikor hazaértek Starling-ba, hogy ne üssön még jobban vissza az idő, de hát valamilyen szinten ez megtörtént így is. Mindenesetre az egyik legcsodálatosabb pillanat tényleg a barlangos pillanat volt kedvenc párosunk között, ahol amellett a csudaédes kis bokszolás volt, Felicity-nek sikerült megértetnie Oliver-rel, (és megint csak ő tudott rá hatni!) hogy egyedül Damien a hibás amiatt ami velük történt és amiért le kell győzni az nem bosszú, hanem kötelesség és nem csak miattuk, de a város miatt is! Gyönyörű volt! Bravó Felicity, tényleg varázslatosan hatásos monológ volt! Imádtam, csak így tovább kislány és amit utána művelt, tanítani lehetne! A legutolsó jelenetük, amikor végre még Oliver is megláthatta Felicity korábbi énjét és egymásnak a fiatalabb, rossz énjeiket elemezték a hibáikkal és a mostani helyes útjukkal, mindent megért és asszem Oliver még a Goth Felicity-t is igazán szexisnek találta. Ráadásul nagyon édes és megható votl a pillanat, sőt az is, ahogy Oliver ígéretet tett szerelmének, hogy nem áll meg, amíg nem találja meg a módot, hogy újra járhasson és egyetértek vele, ugyanmár Felicity ne járna egy ilyen furcsa világban, az abszurd! Meg hát azért számtalan utalás is volt arra, hogy járni fog majd még. De nekem úgy összességében, tényleg tetszett minden jelenetük és az aprócska csókjuk is és az is, ahogy végre először hallottuk mindkettejüktől a 4. évadban egymás felé, hogy "Szeretlek!" és "Én is szeretlek!", vagy éppen Laurel-től a "Biztos vagyok benne, hogy ez az egyik oka annak, amiért ennyire szerelmes vagy belé!" és az "Igen!" és IGEN EGYÉRTELMŰEN! 10/10 pontot érdemel tőlem végre újra egy rész! Szép volt írók és producerek, köszönjük újra egy újabb lehengerlő epizódot!

(C) ARROWOLICITY.GP