No hát! Elérkezett a nagy pillanat! Kerek egy hónappal ezelőtt folytattam a fanficet, a születésnapomon. Jesszus már egy hónapja 23 vagyok, mamám! No, tehát! Picit én is vissza kellett olvassak... Ahonnan viszont most fogom folytatni a történetet, úgy érzem lehengerlően le fog bilincselni minden Arrow és Olicity-s fant, ugyanis részben a DC-ből is merítek és a Flash sorival összekapcsolódva. Majd megértitek miről beszélek, aki képben van a képregényekkel... (én ugyan nem, de majd megértitek mire gondoltam...) No, tehát! Ott hagytuk abba annak idején, hogy Ashley Malcolm fogságában ragadt, Oliver pedig tehetetlennek érezte magát, miután a csapat ismét Nanda Parbat celláit ékesítette. Ekkor kap azonban egy olyan hírt szerelmétől, ami újra hitet ad neki, hogy lehet még szép a jövő...

Most némi idő elteltével folytatjuk a történetet. Lássuk! Mi vár ránk a folytatásban! De előtte még köszi G-portál a PORTÁLAJÁNLÓT!!

Ashley egy fogadalmat tesz apjának, amivel rövid időre sikerül meggyőznie Malcolm-ot a saját és a csapat szabadon engedésével. Azonban jól tudja, hogy az ígérete elől nincs menekvés, előbb vagy utóbb vissza kell majd térjen apja szolgálatába. Amíg otthon van, végig azon kísérletezik, hogyan kerülhetné el, hogy örökre azon a helyen éljen, amitől minden egyes porcikájával undorodik. A történet óriási fordulatot vesz, mikor kiderül Ashley problémája csupán hangyányi lesz ahhoz az óriási gondhoz képest, amit Felicity és Oliver egy titokzatos jövőbeli idegennek köszönhetően tudnak meg. A párosnak versenyt kell futniuk a saját gyermekük jövőjével, hogy elkerülhessék azt az Apokalipszist, ami az egész emberiség végét jelentheti, ehhez pedig mindenki segítségére szükség lesz...

Ashley nem merte elmondani Oliver-nek, milyen áron sikerült elérnie Malcolm-nál, hogy szabadon engedje őket, inkább abban a hitben hagyta bátyját, hogy Malcolm-ban megmaradt még némi emberség a hatalomszomja mellett. Így inkább gyakran mindenféle ürüggyel távol volt a csapattól és próbált megoldást keresni a problémára, hogy többé ne kelljen az apja közelébe se mennie. Azonban ez jóval nehezebb volt, mint gondolta. Viszont egy valamiben biztos volt, ha kötelező is teljesítenie az apjának tett ígéretét, legalább a családja és barátai örökre szabadok maradhatnak, ha nem tudják meg azt a súlyos tényt, ami hamarosan Ashley sötét jövőjét fogja takarni...
Miközben Oliver-nek fogalma sem volt kishúga problémájáról, kezdte úgy érezni végre ismét az a különös kellemes érzés keríti hatalmába, amit úgy hívnak Boldogság. Bár már egyszer megtapasztalta milyen apának lenni, ez most valami más volt. Hiszen William mellett nem lehetett ott a kezdetektől és, - hogy fiát megóvhassa a veszélyektől - inkább külföldre küldte tanulni. De most végre valóban megadathatott a pillanat számára, hogy átérezze azt a gyönyörű pillanatot, amikor aprócska lábikók rugdalóznak hevesen, miközben ő amilyen mesetrien bánik az íjjal, úgy ügyetlenkedhet majd a popsikenőccsel és a pelenkával, két kemény arconrúgás között, amit most egy olyasvalaki fog adni neki, akiért képes lenne még millió rúgást és golyót elviselni, csak hogy azt az aprócska kis harcost megvédhesse.
Oliver már alig várta, hogy kedvese ismét hazaérjen a munkából és egyszerűen már kezdett Felicity idegeire menni, az állandó aggódásával. Ugyanis mióta visszatértek Nanda Parbat-ból, Felicity szinte térden állva kell imádkozzon azért Oliver-nek, hogy legalább egy nyomkövető programot indítson el a csapatnak, hiszen Oliver még a bázisra sem akarja beengedni őt, nehogy bárki célpontjává válhasson így a lány. Felicity pedig amellett, hogy jelenleg a világ legboldogabb nőjének érzi magát, eléggé flusztrálja a tudat, hogy szerelme sem a civil, sem a titkos munkahelyén nem nézi jól szemmel, ha dolgozni látja őt. De ugyanakkor imádja azt, ahogy aggódik értük. Most valahogy még jobban szereti őt, amiről nem is gondolta, hogy még ennél jobban is lehetséges. Ráadásul még mindig jobban tetszik neki az amit Oliver művel, mint amit az anyja, Donna. Amióta Donna hazatért Quentin-nel a nászútról és megtudta, hogy a pici babája egy még kisebb babát hord a szíve alatt, Felicity már kénytelen volt Laurel-nél menedéket keresni, az anyja babaláza elől. Laurel csak kuncogott, ahogy mindig és ismét melegszívűen fogadta őt és, - hogy Felicity-nek némi nyugalma lehessen - személyesen kereste fel Oliver-t és elmondta neki, hogy egy ideig kilép a csapatból, hogy Felicity-re vigyázhasson, amíg a többiek nyugodt szívvel koncentrálhatnak teljes összpontosítással a Damien elleni küldetésekre. Oliver ezért nagyon hálás volt a lánynak.
Eközben Ashley maradék ideje rohamosan fogyni kezdett, ahogy ő is az ötletekből. Már közelgett az idő, de még mindig nem mert semmit sem szólni testvérének, látván, hogy Oliver mennyire boldog attól, hogy hamarosan apuka lesz. Talán már kezdett is belenyugodni abba, hogy neki az a sorsa, hogy apját szolgálja örök időkig, mint leendő "Démon feje". Undorodott attól a helytől és azoktól az emberektől. Sosem akart egy marék gyilkos vezetőjévé válni. De már kezdte feladni a reményt, ahogy kifogyni is az ötletekből. Egyedül már csak egy csoda mentheti meg, amiért mindennap imádkozik...
Miközben teltek a hetek, Felicity és Oliver boldogsága egyre csak nőtt és már alig várták azt, hogy elteljen ez a rengeteg idő, mikor végre már a karjukban tarthatják az életük legnagyobb ajándékát. Mikor éppen minden olyan nyugodtnak tűnt körülöttük, végre ismét visszaköltözhettek a közös otthonukba. Amikor mindketten leültek a kanapéra, hirtelen valami olyasmi történt, amitől mind a ketten megriadtak és Oliver azonnal ki akarta menekíteni a szobából szerelmét. Egy hatalmas fénycsóva jelent meg és egy másodpercnyi vakító fény után elsötétült az egész szoba. Amikor újra világos lett, egy furcsa öltözetű idegen jelent meg előttük. Jóvágású fiatal férfinak nézett ki és békés szándékúnak, ugyanakkor rendkívül kétségbeesett volt. Oliver azért megragadott valami fegyvernek használhatót, - hiszen íjászfelszerelése jelenleg a bázison pihent - és fenyegetően az idegen elé tartotta, szerelmét erősen védve maga mögött.
- Semmi baj. Kérlek ne bántsatok, nem ártani jöttem. - mondta ijedten az idegen. - A segítségeteket kérném a nevünkben, óriási szükségünk van az egykori legendás Arrow csapatra! Kérlek. - könyörgött a rejtélyes idegen.
- Mégis ki vagy te? - förmedt rá fenyegetően Oliver.
- A nevem, Eric. A jövőből jöttem, úgy 23 évvel később. Az Apokalipszis megakadályozása érdekében. - válaszolta a fiú.
- Mégis milyen Apokalipszis? És hogyan neveztél minket korábban? - Felicity és Oliver kíváncsian összenéztek.
- Az Apokalipszis, amit a ti lányotok fog okozni, mikor már ti nem lesztek. - mondta.
- Mégis miről beszélsz? A lányom? - Felicity gyorsan a hasához kapott.
- Beszélj világosan, vagy... - Oliver fenyegetőzött, de Eric kezeivel védekezett és meghallgatást kért.
- Igazat mondok. Ashley Thea Queen, ő... Ő, az a nő akit szeretek és ő az akivel újra létre akartuk hozni a jövőbeli Arrow csapatot, hogy megbosszulhassunk benneteket és megölhessük Zoom-ot, hogy soha többé ne ölhessen ártatlanokat, de minden összekuszálódott, amikor Zoom valamilyen módon a hatalmába kerítette őt és vonzódni kezdett hozzá, míg nem Zoom elérte, hogy Ashley a gyermekükkel legyen várandós, aki elhozza a világ pusztulását. A csapatunk feláldozta magát, hogy engem biztonságban ide küldhessenek, hozzátok. Elvesztettem a barátaimat, a csapattársaimat az utolsó reményért, hogy megváltoztathassam a múltat, azért hogy legyen jövő és ti is életben maradhassatok és talán én és Ashley... - Eric folytatta volna, de Oliver a szavába vágott.
- Mi az, hogy mi életben és mi ez a sületlenség amit összehordasz? - morgolódott dühödve Oliver.
- Zoom végzett mindannyiótokkal, sem ti, sem Barry csapata nem tudta őt megállítani, mindannyian meghaltatok már több éve. Számunkra ti és a STAR labor vagytok a legszentebb legendák, rengeteg emléket állítottak nektek a világ minden táján és az emberek szemében ti vagytok a legnagyobb hősök. Egyedül a viadalt Atom, Fehér Kanári és Killer Frost élték túl, de sajnos Zoom annyira megsebesítette őket is, hogy jelenleg mesterséges klónok vérével tartják őket életben üvegkoporsókba zárva. Nem hiszem, hogy valaha is magukhoz térnek-e még. Ez az óriási csata, rengeteg hős életét követelte, hiába fogtak össze jók és gonoszak egyaránt. Zoom mindenkinél erősebb volt. Felicity Smoak, Oliver Queen, John Diggle, Laurel Lance, Kapitány Snart, Vibe, Flash, Wells, Ashley Queen, Ra's al Ghul, az Árnyak Ligája, Slade Wilson, William Queen, Hawkgirl és Hawkman, Constantine, Grodd, Linda Park, Missy Dahrk és még rengetegen vesztek oda a világtörténelem legnagyobb hősháborújában, de Zoom csak egyre erősebb lett és a lányotok a rögeszméjévé vált. Aztán... - Eric könnyekben tört ki, amin a páros teljesen meglepődött és megijedt.
- Ha most igazat beszélsz, az azt jelenti, hogy itt az ideje újból felkeresni a Star Labort és meg kell változtatnunk a jövőt, de elsősorban meg kell akadályozzuk azt, hogy a kislányunk ennek a pszichopatának az áldozata legyen. Segítenünk kell Barry-éknek, Damien Dahrk csak a kezdet, most már valami másról van szó, ami sokkal kegyetlenebb és félelmetesebb, mint azt valaha hittük. - mondta Oliver.
Felicity óvatosan a kezét a hasára tette, majd másik kezét gyengéden összekulcsolta Oliver-ével és megszólalt: - Sosem féltem még ennyire. De a legjobban attól rettegek, ami a lányunkra várhat, ha nem cselekszünk időben... - kicsordult egy könnycsepp Felicity szeméből.
- Eljött a pillanat! - kezdte Oliver - ... hogy végre az összes hőst mozgósítsuk a saját jövőjük érdekében is és meglátjuk ki az aki igaz barátunk lesz a csatában. De előtte még megbizonyosodunk arról, mennyire mondtál igazat. - most Eric-re mutatott. - Te velem jössz és mindent elmondasz, amit csak tudsz! Ideje felkeresni a jó öreg Central City-t...

folytatása következik hamarosan...

(C) ARROWOLICITY.GP