Ezúttal egy kicsit más vizekre evezünk... Találtam egy nagyon kis helyes elemzést a neten. Egy leányzó véleménye, aki végre kapott az alkalmon és leírja azt, hogy miért is lenne jobb a sorozat, ha az irányelveknél maradunk és nem az őrült ragaszkodáshoz a képregények tekintetében. Nagyon jó meglátásai vannak. Kíváncsi leszek én is a véleményetekre! Amennyire én megértettem a szöveget azt kell, hogy mondjam tökéletesen egyetértek ezzel a csajjal! Nagyon igaza van! Most megpróbáltam összeszedni a cikk lényegét nektek, bár egy kicsit meggyűlt a gondom a fordítással, nem volt egyszerű magyarosítani, két fordítóval kellett dolgoznom hozzá.

Rengeteg néző akik anno 2012-ben elkezdték ezt a sorozatot nézni, még csak azt sem tudták, hogy valójában a Zöld Íjász egyfajta adaptációja. Egyszerűen csak élvezték a showt. Különösen az első két szezon volt képregényszűz. Aztán jött a harmadik évad, ahol minden eddigi realizmust szinte kiöltek a showból és megpróbáltak a képregény felé kanyarodni. Az Arrow showja mindig akkor működött a legjobban, amikor a nézők és a készítők inkább csak egyfajta alkalmazkodáshoz ragaszkodtak és nem a szó szerinti fordításhoz. Most pedig íme 5 igen mélyreható ok, amiért inkább irányelvek kell legyenek a képregénybeli történések, mint a sorozat szabályozói!

5. Nincs kötelező vagy kívánt házi feladat

A televízió egy önálló médiumnak számít. Akár a chliffhangerek, akár a crossoverek, az Arrow, mind megpróbálták a nézőket a képernyő elé csábítani, nem pedig az a cél, hogy egyből felmenjünk a Wikipédiára és menézzünk egy karakterjellemzést, aki az adott epizódban éppen megjelent. Jó néhány sorozat úgy lett megírva, hogy a saját lábán is meg tudjon állni.
Részben próbált az Arrow is kitartani a képregények mellett, hogy elégedettek legyen a nézők egy része, amúgy látványosan nyomon követhesse.
A show megpróbált atéren túlzottan ragaszkodni a képregényhez, hogy bevezessék valahogy a Lazarus Gödröt és a Kanári Sikolyt.
A flashbackek próbálják bizonyítani azt, hogy ez a sorozat képes önmagát is elvezetni.  A sorozat képes a saját feltételeire támaszkodni. Az első olyan ok, amiért felesleges olyan szorosan a képregényekhez kötődni.

4. A karakterek sorsa

Mindig a része a mókának a sorozatok történelmében, hogy a karakterek különböző módon fejlődjenek és változzanak. Ott van például Felicity és Diggle. Oliver valójában talán sosem gondolta volna, hogy egyszer szüksége lesz majd két ilyen mértékű segítségre. Ennek a két karakternek a megformálása változást hozott. Olivernél működött ez a fajta átalakítás. Miért is ne működhetne valaki másnál is?
Pl. Laurel Lance.
Kezdetben még ő volt a romantikus szál egyik tagja, a jogvédelem harcosa, majd az alkohol rabja és végül a mókás Fekete Kanári. Az egész jellemét feladta, hogy végül ő válhasson a harmadik szezonban Fekete Kanárivá.

3. A fókuszban Oliver Queen

Az Arrow show vezetője nyilvánvalóan Oliver Queen. És ez nem csak azért van, mert ő helyes póló nélkül, mert fantasztikus színész, vagy mert rengeteg kemény munka van a show mögött, hanem azért mert ez az Arrowról szól. Nem is lehet kérdés, kiről kell leginkább szólnia a sorozatnak.

Sajnos azonban a harmadik évad úgy döntött, inkább másra helyezi a fókuszt. Így sokkal több szerep jutott Ray Palmernek, Laurel Lancenek, Roy Harpernek. A komikusabb karakterek helyett, inkább Oliver Queenre kellett volna fókuszálni. Ezzel másokat népszerűsítettek a harmadik évadban, míg Oliver picit háttérbe szorult. A sorozatot nem Arrow barátainak hívják, vagy hasonlók, hanem Arrownak. (Korábban amúgy én is valami ilyesmit mondtam.) Az, hogy a képregényekben így festenek a karakterek, nem kell ugyanúgy kinézniük a sorozatban is.

2. A tervek változnak

Több vaskalapos képregényrajongó most leginkább a Batman-hez hasonlítja az Arrowot, mert hogy Ra's megjelenése, a Lazarus Pit , Ra's lányának a házassága Oliverrel. Stb. Valóban annyira nem dicséretes ez az íróktól, de hát ez a két univerzum teljesen más! De hát az Arrow nem Batman. Oliver Queen pedig egyáltalán nem Bruce Wayne!

1. EZ EGY FELDOLGOZÁS, EGY ÁTDOLGOZÁS EGY ADAPTÁCIÓ

Nem hiába írtam nagy betűvel!

Mint már a Game of Thrones-ból is tudhatjuk, egyszerűen nem elég ennyi könyvbéli anyag feldolgozásához ennyi röpke idő.
Az pedig, hogy ennyi képregényévet belesűríthessünk az Arrowba, gyakorlatilag lehetetlen! Az Arrow és Green Arrow tükörfordítása elképzelhetetlen! Szinte egy egész DC univerzumot kéne újraindítani. Elengedhetetlen tehát, hogy a karakterek életébe változások lépjenek.
És a legfontosabb!! A DC képregénybeli Oliver Queen, nem az Arrowbeli Oliver Queen, a DC képregénybeli Dinah Laurel Lance, nem az Arrowbeli Dinah Laurel Lance, ahogy az ottani főgonoszok sorsa sem egyezik meg a sorozatbeli karakterük sorsával. Ráadásul Felicity Smoak is valaki teljesen más volt, John Diggle-ről pedig nem is beszélve! Ez a karakter MÉG CSAK NEM IS LÉTEZETT SOSEM a képregényekben, a legújabb kiadásokig! Talán a legegyszerűbb módja annak, hogy élvezhessük a show varázsát, hogy elfogadjuk azt, amit az adaptáció nyújt és nem ragaszkodunk elfogultan a képregénybeli történésekhez!

Tökéletesen egyetértek! És ahogy most írom negyedszerre, vagy ötödszörre, ha nekem képregény kell bemegyek egy boltba és megveszem, vagy utánanézek a neten! Ha pedig én egy sorozatot akarok nézni, elvárom, hogy valami újat mutasson, hogy legyen benne izgalom és ne unalom, hogy előre tudjam az egésznek a kimenetelét és a végét!!

És valóban, az egyik fő oka, amiért reménykedhetünk az OlicityEndgameben, az az, hogy Oliver Queen képregénybeli világa a közelében sincsen az Arrowbeli Oliver Queen sorsához! És igen! Áldom a napot, hogy nem ragaszkodik úgy a képregényekhez a sorozat, hiszen megfosztottak volna minket az Olicity örömtől és a csodálatos Diggle-től, akiket millióan zártunk a szívünkbe világszerte! És igen ez az én +2 okom!

Forrás: &